Kezd fölfesleni a varrás az oktatás köpönyegén. A pedagógus sztrájkokról, a diáktüntetésekről és a szülők demonstrációiról szólt az ősz, de most jön a tél, vajon hogyan tovább?
A hatalom meg se rezzent. Dialógus nincs, érdekbeszámítás sincs. A fővárosban és néhány megyeszékhelyen szerveződő kiállások nem érintik az ország intézményeinek 10 százalékát, mint ahogy a sztrájkoló tanárok számaránya is hasonló. Az aktív és cselekvő diákok csak az akciókig jutottak, az iskolák és tankerületek intézményeit nem támadják, mozgásuk csak a szimbolikus térben érzékelhető. A szülők jelentős része még nem ismerte föl, hogy az oktatás szolgáltatásának ő, mint megrendelő egyre inkább kárvallottja, a tudatosodó kisebbség pedig egyelőre keresi a cselekvés hatásos formáit.
A szereplők egy részében nő az indulat, a nagy többség hallgat, mozdulatlan. Főleg a vidéki iskolák csendesek. A lázongók közötti példastatuálás, az elbocsájtások híre ma még elég a megfélemlítéshez. A vidék munkaerőpiacán sokkal kisebb az esély elhelyezkednie egy kirúgott tanárnak. De a vidéki lét minden területét sokkal inkább átszövi a narancssárga béklyó, mint egy nagyvárosét vagy Budapestét. Ezért az oktatás szabadságharca nem győzhet pusztán a nagyvárosokban.
A következő hat hétben leáll az élet, az ország ha szomorúan is, de elcsendesül, az emberek - a tanárok, diákok és szülők is - befelé fordulnak és ez természetes. Szükség is van a túléléshez, az erőgyűjtéshez az átmeneti tűzszünetre, a szeretet energiáira. De a csendben is tovább nőhet a harag, mert minden okunk meg van rá. Készülhetünk a folytatásra.
Januártól pedig új teret kell találnia az ellenállásnak. Az intézményekben és a tankerületekben kell folytatni a hétköznapi cselekvéssel. Oktatási kerekasztalok felállításával, a három szereplő külön-külön és összehangoltan elvégzett építkezésével, szakmai és hálózatépítő munkájával. A cselekedni kész sorstársak megkeresésével, csatasorba állításával. A diákönkormányzatok és a helyi szülői szervezetek, munkaközösségek elfoglalásával és a szakszervezetek reprezentatív erejének jelentős növelésével.
Januárban hozzuk létre az oktatási kerekasztalokat, tanárok, szülők és diákok képviselőinek részvételével! Adjunk demokráciaélményt minden diáknak egy felmenő rendszerű diákparlament megrendezésével, az iskolai diákközgyűléssel, a tankerületi fórumokkal és országos rendezvénnyel!
Legyen elég erőnk!
/Mórocz János/
.
