A pedagógus sztrájkokat és polgári engedetlenségi akciókat övező szülői és diák kiállások dinamikája változik. A főváros és a vidék részvétele az eseményekben egészen más számokat mutat, az oktatás egyik szereplője se képes a saját közegén belül reprezentatív súlyt elérni. Enélkül pedig sem az oktatásirányítást nem vagyunk képesek érdemi cselekvésre kényszeríteni, sem a probléma társadalmi súlyának megfelelő szolidarítást kiváltani a lakosság szélesebb rétegeiből.
Be kell lássuk, hogy az oktatás szereplőinek szervezettsége nagyon alacsony. A két pedagógus szakszervezet a sztrájkokkal nem nagyon képes a tanárok tíz százalékánál magasabb mozgósításra. A diákok dicséretes kiállásuk ellenére az élőláncokkal és tüntetésekkel mindössze néhány ezer főt képesek cselekvésre bírni.
Még ennél is fontosabb, hogy az elmúlt 12 évben szétzilált és kiüresített iskolai diákönkormányzatok már az intézményi szinten sem tudják betölteni az érdeképviseleti és önszervező funkciójukat, de tankerületi vagy országos szinten egyáltalán nem létezik diákszerveződés, nincs strukturált fórumrendszer vagy diákszervezet. Csak foltokban lelhető fel néhány kisebb bázisbuborék és azok is egyénekre és nem legitim diákképviseletre épülnek.
A szülői aktivitás szintén esetleges, az aktivitások megmaradnak az ösztönös cselekvés szintjén. Országosan néhány száz elkötelezett és feldühödött szülő keresi a hatékonyabb fellépés lehetőségét, léteznek szülői szervezetek, de közösségeik és szervezeteik a diákokhoz hasonlóan nem illeszkednek az oktatásirányítás struktúrájához.
A döntéshozó könnyű helyzetben van, hiszen nem szervezett erővel, csak fel-fellángoló, szimbolikus akciókkal állnak szembe.
Mi a teendő?
Meg kell célozni, hogy a diákok és a szülők minden iskolában vegyék a kezükbe a törvényes intézményeket: a tanév végéig legyenek diákönkormányzati választások, és iskolai diákközgyűlések! Ezeken vitassák meg a diákok az oktatás aktuális problémáit, értékeljék jogaik érvényesülésének helyzetét és válasszanak képviselőket a tankerületi szintű diáktanácsba valamint az Országos Diákparlamentre. Kerüljön átvilágításra a diákok jogainak érvényesülése, szülessenek javaslatok a törvény módosítására.
A szülők minden intézményben kezdeményezzék az iskolaszékek és iskola tanácsok létrehozását, azok működésében vállaljanak aktív szerepet. Az oktatás helyi és országos problémáinak megoldására iskolai és tankerületi szinten válasszanak szülői képviseletet, válasszanak tárgyaló delegációt.
Az ösztönös tiltakozás ideje lejárt, kezdjünk hozzá a szervezett ellenálláshoz. Nem kérni kell, hanem követelni. A hétköznapokban, a törvényes jogok érvényesülésének folyamatos kikényszerítésével minden döntéshozatali és irányítási szinten.
